2010. március 12., péntek

Vita...?


Vannak emberek, akik úgy vitatkoznak, hogy csak hajtogatják az érveiket, és a te hozzászólásaid a témához csak az érvek elismétlését vonják maguk után, esetleg más sorrendben. Ha nagyon ragaszkodsz hozzá, hogy márpedig a felvetésedre tessék válaszolni, akkor esetleg kaphatsz olyasmiket, hogy igen, ezen a példán tényleg így van, de általánosságban igaz minden egyes ilyen dologra kivétel nélkül, hogy nem így van. És ilyenkor én a hajamat szoktam diszkréten tépni, és halálsikolyokat fojtok magamba. És az a szörnyű, hogy próbálok én törekedni a békére, nagyon igyekszem megtalálni a hibát az okoskodásomban, feloldani valahogy ezt a nyilvánvaló ellentmondást, de nem megy, és kicsinek és ostobának érzem magam, hiába vagyok tökéletesen meggyőződve arról, hogy ez így értelmetlen. Persze lehet, hogy csak a gondolkodásmódom csökevényes felfogni ennek a látszólagos ellentmondásnak az értelmét, de valahogy nem úgy tűnt. És próbálom felépíteni az érveimet szépen szisztematikusan, példákkal megtűzdelve, és kérve, kérve, hogy akkor válaszoljon azokra a kérdésekre, hogy mégis szerinte milyen nem csupa nulla együtthatókra kaphatnék itt nullát, mert ha mutat, én elhiszem, de tényleg, de hát ő nem tud mutatni, én meg meg tudom mutatni, hogy mert olyan nincsen, és kijelenti, hogy ez nyilván lineárisan független, majd közli, hogy de az izébigyók soha nem lineárisan függetlenek, le van ám írva. Ez nálam kicsapja a biztosítékot. Majd - érzésem szerint fennsőbbségében sértetten, a rám pocsékolt időt sajnálva - közli, hogy de most már tényleg megy, mert van ám jobb dolga is, és azzal kell foglalkoznia. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy én egy percig nem vágytam ilyesfajta figyelemre, ha ő áll elő azzal, hogy hülyeséget beszélek, akkor ne én legyek már felelős elpocsékolt drága perceiért.) Jah és persze megpendíti még azt a burkoltan - vagy talán annyira nem burkoltan - lehülyéző szálat, amelyben tudtomra adja, hogy ez le van írva valahova, ahonnan ő idézte, és ne gondoljam már, hogy okosabb lehetek a többieknél, akik azt oda leírták. És ekkor még kisebbnek érzem magam, meg még úgy, mint akire ráléptek. És megkeresem a forrást, és ott modulo 2 számolnak. Jah, mod2 nyilván összefüggők, de az én esetemben abszolút nem indokolt afölött a test fölött számolni. Arról már nem is beszélve, hogy ha elfogadnám ezt a számolási módot, az egész bizonyítandó ökörség lenne. Szerintem. De nyilván hülye vagyok, és nem tudhatom. Most nagyon rossz kedvem lett.

Nincsenek megjegyzések: