A következő címkéjű bejegyzések mutatása: idét-lenke. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: idét-lenke. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. október 20., szerda

géptelenség


egy időre elpusztult a gépem köldökzsinórja. de már újra gépes vagyok bármire!

2010. augusztus 3., kedd

Anya és hugi


- Holnap grízgaluskát is fogsz enni.
- Miért?
- Mert megcsinálod és megeszed. Szereted.

2010. július 27., kedd

Játszófelület


Összefesthetem a pincét mintásra!

2010. június 30., szerda

Frissdiplomás!


...bár még nem kaptam meg. De ötös lett a záróvizsgám! Valószínűségszámítás és sztochasztika tételt kaptam, hááát, a valszám nem a kedvenc állatfajtám, de kedves mosolygós vizsgáztatóknál feleltem, a szakdogavédésemben is csak a bevezetőmbe kötött bele egy pindurit az egyik bácsi - amivel mondjuk nem értek egyet, de teljesen mindegy.
Elég maratoni volt, míg kijutottam abból a teremből, hát még mire eredményt is hirdettek. Hárman kaptunk ötöst a hétfői kupacból.

Utána elmentünk megünnepelni, először táncoltunk - másnap alig bírtam lábra állni, lett egy csöpp izomlázam -, aztán fogtuk magunkat, és elvonatoztunk a Velencei tóhoz, és belementünk. Mivel ruhám csak annyi volt, amennyit viseltem, csak térdig mentem bele, addig tudtam felhajtani a nadrágom. Nagyon kellemes a víz! Megnéztük a napfelkeltét, az egyik reggeli vonattal visszajöttünk Pestre, visszavillamosoztam a koliba, és röpke - tartalmas - 27 órai ébrenlét után elszenderedtem, vagy inkább belezuhantam az ágyba meg az álomba.
Volt néhány vicces pillanat, például a Záhonyra futottunk, vagy a "jó estét!"-ünkre a "jó reggelt!" válaszok...
Hú, még mindig fáradt vagyok.

Egyébként elhatároztam, hogy annyi buborékfújót veszek, ahanyast kapok. Az egyik boltban, ahol végre tartottak, megkérdezte az eladó lelkesen mosolyogva, hogy hányat kérek, de mikor rávágtam, hogy kilencet - a szobatársam négyest kapott -, akkor picit meghökkent, és mondta, hogy annyi sajnos nincs. De később egy másik boltban már kaptunk. Ma este elmegyünk bóklászni/hintázni/beszélgetni/fáramászni/bubifújni/akármitcsinálni. Csak azt sajnálom, hogy a színes ceruzáim és az összes ilyesmizém otthon van. Holnap elvileg szerzek egy igazolást a diplomáról a felvételihez, és akkor ki is költözök.

Huhh.

2010. április 3., szombat

Tavaszra akartam csinálni valami jót...


..., habár nem sikerült túl fényesen...

2010. március 27., szombat

Sínbetettem




Most ilyen mókás a vezeték. Sínbetettem szegényt, bár nem hiszem, hogy csak úgy öszeforr...

2010. március 26., péntek

Vezetékgyógyász- és elromlítász


A laptoptöltő madzagja - feltehetően az időnként előforduló hajlott állapotba kerülés következtében - egy kicsit eltörött, vagy mit szoktak ezek csinálni. A műanyag is megadta magát, amibe csomagolva vannak a fémbigyók - tudtátok, hogy ez ilyen furán csavarosan van ott bent tekeredve? -, és sajnos a fémbigyók is, legalábbis erre enged következtetni a tény, hogy érintkezéshibás jellegzetességeket mutat újabban. Tudjátok, ez a megmozdítom, és megjavul, illetve megmozdítom, és elromlik dolog. Hát, nem vagyok a vezetékeknek nagy barátja, Murphy büszke lenne rám. Én ugyan nem értek ennek a megszereléséhez, de vevő vagyok alternatív megoldásokra, sőt, néha egészen szeretem őket, ezért mint ahogy a törött végtagokat szokás, sínbe tettem szegénykét. Azért gipszet nem öntöttem rá, bár kacérkodtam némi gyurmafelhasználással, végül egyszerűen csak narancssárga keményebbféle papírhulladékból és celluxból állítottam össze a merevítést. Lekopogom, de eddig jónak tűnik, szépen elvittem a rögzítményt a következő ízületig, ahogy a már említett végtagoknál szokták, habár itt ízület helyett csak fixebb műanyagborítású részek vannak. Egy kicsit büszke vagyok magamra, habár annyira nem kéne, mert tulajdonképpen jelentősen hozzájárultam az elromláshoz.

2010. március 12., péntek

Csapadékcsinálás


Én egyébként csapadékcsináló vagyok. Na jó, inkább csapadékelmulasztó, de az előzőben olyan jó az a sok csé betű.

Az egész úgy kezdődött, hogy elkezdett esni, és sajnos a sárga vízlepergetős kabátom már az örök ruhafogasra távozott, utódja pedig ázékony típus. Ezért miután eláztam, előrelátó gyermek módjára betettem a táskámba az esernyőmet. Attól kezdve nem is esett. Tegnapelőtt este úgy gondoltam, hogy fölösleges hurcolgatnom, és egyébként is, ha kiveszem, több helyem lesz, amit feltöthetek például marokkóval, és hasonlókkal, mert azok nyilván nélkülözhetetlenek az egyetemen. Másnap reggel arra ébredtem hogy kint ütemesen csöpög a víz. Aztán kiderült, hogy az a víz, ami ilyen szép dallamokat játszik unalmában, nemrég ráadásul hókristályocskákban hullott le. Hopp, vissza is raktam az esernyőmet abba a bizonyos táskába, még egy ideig esett a hó, de aztán elállt. És amennyire én tudom, azóta nem is nagyon esett itt, de ha mégis, csak titokban, az éj leple alatt merészelte.