Csillaghullás

Feküdtünk a Tejút alatt, hallgattuk a tücsökcipelést, és bámultuk a hullócsillagokat.


(Mindig ugyanazt kívántam. A biztonság kedvéért akkor is, mikor nem hullottak, csak ott álltak a csillagok.)

(Egyébként sokáig nem tudtam kívánni csillaghullás közben, mert akkor mindig csak annyi mászott az agyamba, hogy "Hűű!", de aztán elhatároztam, hogy én nagyon akarok közben is kívánni, és a végére már sikerült.)

Selyemkendő

Hát, kicsit kezdetleges, de ez volt a legelső próbálkozásom, és apróbb technikai nehézségeket is gyártottam magamnak, ami kapkodást eredményezett. Azért szerintem jó, főleg az alján szeretem a színeket. A fa lombja nem az igazi, de sebaj.

Játszófelület

Összefesthetem a pincét mintásra!

sóhajtásnyi

Ezt az illatot pedig bele akarom zárni egy dobozba, hogy mindig meglegyen. Bár elevenek maradnának az emlékek, és ne rothadnának magukra hagyva a testben...!

Juteszembe

Egyébként nagyon érdekes, hogy a mostanság találomra elolvasott könyvek és megnézett filmek erre a bizonyos novellaötletre egytől egyig utalnak számomra kicsit. Mármint vannak olyan vonások, amik hasonlítanak talán, és legfőképpen bennem olyan hangulatot keltenek, amilyet az.

Novella

Ma kaptam egy novellát. De ez ám nem egy közönséges akármilyen novella, hanem nekem lett írva, és bele lettem írva. Nagyon tetszik. Majd én is fogok írni egyet annak, akitől kaptam. Remélem, mihamarabb sikerül. Még régebben statisztika előadáson firkálgattam, kiknek mit szeretnék készíteni, és akkor megjelentek ötletek a fejemben, csak akkor nem állt módomban beleringatózni, és ezért most hirtelen nem tudok belefogni, mert kicsit kihűlt bennem. De majd felelevenítem.

Selyem

Még régebben kaptam selyemfestéket, de a hozzá kapott kendőt olyan biztos helyre tettem, hogy legalább egy évig nem találtam meg. Tegnap eszkábált nekem apa egy keretet, vannak benne lyukak, azokba fűztem be a cérnát, így hozzávarrtam a feszítőkerethez a kendőt, és ahol lazának bizonyult, ott celluxos rásegítéssel feszesítettem. De ez a megoldás túl körülményes, úgyhogy majd valami szivacsot ragasztok inkább a keretre, és gombostűzök, azzal lehet állítgatni is szerintem. Aztán ma belekezdtem a festegetésbe, de történt egy kis baleset, kiömlött az egyik festékem nagyja... A bordó. Hát, a műanyagkuka mintát kapott. A pacákat kiegészítettem kis képpé, így most van rajta kabóca, virág, napocska, repülő... A kendőm egyelőre szárad, talán még hozzáfestek egy picit, jelenleg ilyen:

(A sarkok alá jégkrémdobozokat raktam, mert túl alacsony lett a keret.)

Csak röviden

Mostanság nincs kedvem írni, inkább rajzolgatok, olvasok, sokáig alszok, élvezem a nyarat... Apa dolgozott valahol, és kapott tiszteletjegyet, úgyhogy megnéztük a Hyppolitot, aztán apa biciklisversenye miatt utazgattunk, jól megtámadott az algériám a mezőn, tüsszögtem, nyusziszemű lettem, meg minden, ami kell, de én azért szeretem a réteket, csak néha ők nem szeretnek engem, mivel nem sikerült gördülékenyen ügyintézni az egyetemen, még oda is vissza kellett utaznom, most már azt is tudom, hogy a szakdolgozatra, a védésre és a záróvizsgafeleletre egyenként is ötöst kaptam, nem csak összességében, szóval örülök, meg minden, a buszon visszafelé egy három év körüli kislány áthuppant mellém - eredetileg mögöttem ültek az anyukájával -, beszélgettünk, rajzoltunk és hajtogattunk, az anyukája meg örült, hogy lefoglalom a csemetéjét, tegnap palacsintát sütöttünk a húgommal, az felért egy kabaréval, főleg mikor azon vitáztunk, melyik paca micsoda, elég fantáziadús elképzelések és érvelések születtek, néhányat fel is jegyeztem egy kéznél lévő reklámújságra, aztán előszedtem a szalvétás, kagylós, képeslapos dobozaimat, és a könnyebb megkülönböztethetség érdekében összefestettük őket. Huh, így egy szuszra ennyi. Azt hittem, csak két sort fogok írni...

Frissdiplomás!

...bár még nem kaptam meg. De ötös lett a záróvizsgám! Valószínűségszámítás és sztochasztika tételt kaptam, hááát, a valszám nem a kedvenc állatfajtám, de kedves mosolygós vizsgáztatóknál feleltem, a szakdogavédésemben is csak a bevezetőmbe kötött bele egy pindurit az egyik bácsi - amivel mondjuk nem értek egyet, de teljesen mindegy.
Elég maratoni volt, míg kijutottam abból a teremből, hát még mire eredményt is hirdettek. Hárman kaptunk ötöst a hétfői kupacból.

Utána elmentünk megünnepelni, először táncoltunk - másnap alig bírtam lábra állni, lett egy csöpp izomlázam -, aztán fogtuk magunkat, és elvonatoztunk a Velencei tóhoz, és belementünk. Mivel ruhám csak annyi volt, amennyit viseltem, csak térdig mentem bele, addig tudtam felhajtani a nadrágom. Nagyon kellemes a víz! Megnéztük a napfelkeltét, az egyik reggeli vonattal visszajöttünk Pestre, visszavillamosoztam a koliba, és röpke - tartalmas - 27 órai ébrenlét után elszenderedtem, vagy inkább belezuhantam az ágyba meg az álomba.
Volt néhány vicces pillanat, például a Záhonyra futottunk, vagy a "jó estét!"-ünkre a "jó reggelt!" válaszok...
Hú, még mindig fáradt vagyok.

Egyébként elhatároztam, hogy annyi buborékfújót veszek, ahanyast kapok. Az egyik boltban, ahol végre tartottak, megkérdezte az eladó lelkesen mosolyogva, hogy hányat kérek, de mikor rávágtam, hogy kilencet - a szobatársam négyest kapott -, akkor picit meghökkent, és mondta, hogy annyi sajnos nincs. De később egy másik boltban már kaptunk. Ma este elmegyünk bóklászni/hintázni/beszélgetni/fáramászni/bubifújni/akármitcsinálni. Csak azt sajnálom, hogy a színes ceruzáim és az összes ilyesmizém otthon van. Holnap elvileg szerzek egy igazolást a diplomáról a felvételihez, és akkor ki is költözök.

Huhh.

Beszámoló (de mibe számoljak bele? dobozba?)

Csak rövidkét írok, mert lemerültem, mint valami elem.

Találkoztam toritextillel, ugyanis bár nem írtam, de a narancssárga szütyő új boldog tulajdonosa lehetek. Sajnos kicsit szanaszét álltak a gondolataim, mint egy nagyon kócos szénaboglya, mert előző este jöttem rá - juttatták eszembe -, hogy nem este ötkor, hanem délben fogunk zh-t írni, és ez érthetően kicsit megkavart. Sajnálom, hogy úgy el kellett iparkodnom! A kis tasakba már bepakolásztam némi papírzsebkendőt, és arra gondoltam, verseket kellene cetlikre írni, mert néha úgy hiányzik, ha nincs kéznél egy se, és akkor azokat is belerakhatnám. Nagyon kacatolós tudok lenni. (Igazából ezek kincsek, csak kacat az álnevük.)

Voltam társasjátékozós buliban, ahol nem is társasoztunk, vagyis csak gyenge kísérleteket tettünk rá, de kupacokra oszlott beszélgetés lett belőle. Megismertem például egy nagyon aranyos lányt, akivel már találkoztam, csak akkor még nem tudtam, hogy ilyen aranyos, mert nem sokat beszéltünk. Ő volt az egyik házigazdánk.

Ééés, hadd dicsekedjek picikét, már van két darab ötös gyakjegyem! Ennek most örülök. A harmadik már megírt várhatóan négyes lesz, a többitől még zh-k választanak el.

Van ma valami a levegőben

Ez a mai különleges szülinap, mert olyanok köszöntöttek fel, akiktől ez egészen meglepetésként ért, kaptam virágot is, és fagyimeghívásokat, csokit, rajzot és olyan ceruzát, amelyik négyszínű. Hát nohát.

Ez is szép nap

Ma levált a cipőm sarkán egy izé, lifegett, megpillanatragasztottam, fagyiztunk, fűben ültünk, beszélgettünk hárman, és azt mondták, hogy lehetnék meseszereplő, és ennek nagyon örültem, és szurkolni is voltam, és nyertünk, és mindig mást kiabálunk a végén kézegymásrapakolással-felemeléssel, és most a nevemet csatakiáltották, mert tanakodtak, és T. mondta, hogy nekem lesz holnap a szülinapom, és kaptam rá csatakiáltást. Még sose kaptam csatakiáltást. (:

Napom-pompompom

Ma voltam egy meglehetősen rossz órán. Csak az a jó benne, hogy nem vettem fel a tárgyat, csak kíváncsiságból jártam be rá. Azt hiszem, tényleg igaz, hogy aki kíváncsi, hamar megöregszik. Csak az a szomorú, hogy ez egy nagyon jó óra is lehetne, mert a téma érdekes. Csak hát... nem úgy sikerült. A maira azért mentem be, mert olyasmit vettünk, amit beleírok a szakdolgozatomba. Igazából nem is az algoritmus érdekelt, nem ebből a forrásból fogok dolgozni, épp csak a motivációra voltam kíváncsi, hogy mi is áll az egész feladat mögött, mi mindenre szokták használni. Annyit megtudtam, hogy evolúciós láncokat építgetni. Viszont volt egy olyan pillanat, amikor úgy éreztem, szeretnék egy aprócska hibára rámutatni, mert biztosan csak elírás. És jelentkeztem vagy tíz percen keresztül, a bácsi látta is, aztán egyszer szólt, hogy fölösleges jelentkezni, amit én önkényesen úgy értelmeztem, hogy nem kell jelentkezni, mondhatom - valószínűleg arra gondolt, hogy biztos butaságot fogok kérdezni, de majd megvilágosodok, csak várjam ki csendben -, és mondtam, hogy én csak azt szeretném mondani, hogy... És azt mondta, nem. De én tudtam, hogy de. És aztán igyekeztem ezt érvekkel alátámasztani. És ő erre nem nagyon volt vevő, és aztán a végén elhessentett azzal, hogy lényegtelen. Azt már csak egész csendben motyogtam, hogy de hát ez az algoritmus lényege... Aztán amőbáztunk a mellettem ülő lánnyal, mert szegény nagyon kínlódott, hogy ez szörnyűséges, és jó sok idő elteltével az előttünk ülő hátrafordult, és mondott valami olyasfélét, hogy eljutottak oda, hogy igen, úgy van, ahogy azt korábban is próbáltam mondani. Na mindegy. Azt hiszem, a bácsi egy olyasfajta belső logika alapján építette fel a dolgot, ami nem valami szerencsés, hogy finom legyek és nőies. (Abból gondolom ezt, hogy kiadott egy háromlapos leírást, és azon szerepelt a jelölés, aminek a jelentéséről közbeszólásom előtt furcsa dolgot állított, és szerepeltek a lapon az általam említettek is. És azt bizony ő gépelte. Nem értem...)

Aztán kiültünk R.-val a fűbe, ettünk banánt, aztán el is heveredtünk, mert az jó és hangulatos, mellettünk frizbiztek, és csak azt sajnáltam, hogy lefűnyírózták a sok pitypangot, pedig olyan szépek voltak, és én közéjük szerettem volna leheveredni, mert az egy kicsikét még hangulatosabb.

Hűűű! Ezt felejtettem el! Tollasütőt hozni. Most le is írom ide, hogy eszembe jusson majd. Tudtam, hogy valamit elfelejtettem, de sehogy se akart eszembe jutni.

Mostanában egyébként az időm és energiám ellopdossa a szakdolgozat. Magába szívja és kövéredik, de még nem eléggé. Még elég soványka. Igazából már azzal is ellopdossa, hogy gondolok rá, de attól még sajnos nem kövéredik.

Hangjegyfa

Szülinapra szerettem volna valami kis mütyürt készíteni. Abban biztos voltam, hogy fel kell használnom a hangjegyes szalvétát, mert a szülinapos szereti a zenét, és még csinálni is tudja. Kibányásztam a ragasztólakkot hozzá egy polc tetején lévő zacskóból, és akkor vettem észre az ott heverő befőttesüvegtetőt. És rájöttem, hogy ezzel bizony lehetne kezdeni valamit. Nem sikerült olyan szépen belerakni a hangjegyeket, mert itt-ott picit elmaszatolta a lakk, pedig egyáltalán nem hígítottam fel vízzel, de azért talán így is megjárja. Mivel fát rajzolni egészen szeretek, ezért kézenfekvőnek tűnt, hogy az legyen a közepén, aztán kicsit megtorpantam, mert féltem, hogy ha tovább rajzolom, még a végén elrontom az egészet. De olyan üres volt a fa alatti rész, megtanácskoztam egy ismerőssel, hogy jó ötletnek tartja-e, hogy rajzoljak a fára és alá még hangjegyeket, és ő mondta, hogy igen, és a fáról lelógók legyenek pirosak. Végül hallgattam rá, de úgy nem tetszett igazán, nem volt elég erőteljes színe a piros tollamnak, ezért azokat a részeket még kicsit kihúztam feketével. És íme, ez a végeredmény. Ma át is adtam, nem sokáig szoktak nálam maradni a készített mindenféle kis bigyóim. Azt mondta, tetszik neki. Úgyhogy örülök.

Életembeliségek

Szerdán voltam színházban, majd hazafelé ballagás közben a villamosmegállóban összefutottam ismerősökkel, akik a Margit-szigetre szándékoztak menni zenélni, beszélgetni és csöppet iszogatni. Zenélni nem tudok, de hallgatni igen, inni inkább vizecskét szeretek, ha már választani kell, de beszélgetni az igazán jó dolog, meg úgy az egész hangulata is tetszett. Velük tartottam hát, a fiúk gitároztak, előkerült egy szájharmonika - azon de jó lenne tudni játszani! -, szaladgáltunk csak mert az jó - habár cipőügyileg hátrányos helyzetben voltam, mert nem erre öltöztem kimondottan -, simogattunk sünt - még sosem simogattam sünt! -, és elvoltunk, mint a befőtt - több megjegyzést nem írok már, csak még ezt, na -, aztán jó későn szétszéledtünk hazafelé. Jó volt. Nem vagyok az a társaság lelke emberke, de én attól még szeretem a társaságot, csak időnként a magam csendes módján.

Ma a csöpp unokatestvérem közölte velem, hogy négyszemközt kell beszélnünk, úgyhogy felültünk a lépcső tetejére, és elmesélte, hogy Böbe milyen csuda dolgokat csinált: kijavította a füzetében, mert rosszul írta le a nevét, felhívta a barátait, meghívott egy dinoszauruszt, aki láthatatlan és növényevő és kicsi, elolvasta az összes mesét, betakarózott egy sárga lappal, és hasonlók. Csináltunk még egy manót, jobb híján vonalas füzetlapból, ennek csak fejet és testet hajtottam, a karját pedig a testére rajzoltam, mert épp egy nagy virágcsokrot fog maga előtt. Neki aprópöttyös a sapkája és a karján a ruha, szintén van masni a cipőjén, csücsöri a szája, göndörkés a haja, kék a szeme, és Julcsinak lett elnevezve. Egyébként az anyukája elmesélte, hogy a másik manót, amit segítettem neki meghajtani, nagy műgonddal órák hosszat rajzolgatta, hogy ugyanolyan legyen, mint Böbe, csak ő piros és kisebb. A neve még apróbb módosulásokon szokott átesni, néha Böbi, néha Böbil, vagy Böbin, vagy valami hasonló.

Viszont a hétvégén borzasztóan elhanyagoltam a szakdolgozatomat, amiért igencsak lelkiismeretfurdalok és tele vagyok homályos elűzhetetlen rossz érzésekkel, pedig nagy gond nincsen. Nem tudom, benézzek-e a témavezetőmhöz hétfőn, vagy csak egy héttel később, mikor reményeim szerint elkészülök. És mi van, ha mégsem készülök el? De nem, ezt inkább hagyjuk is. Jaj.

Tavaszra akartam csinálni valami jót...

..., habár nem sikerült túl fényesen...

Böbebaba

Ő itt Böbe, akit a Csiribiri blogján találtak alapján készítettem.

Összedobált gondolatfoszlányok

Csináltam sütit egy szülinaposnak, de elég rosszul sikerült. Kemény lett. Azt mondták, finom, de azért egy kicsit csalódott voltam...


Aztán elmentünk, és leültünk a Duna partján álldogáló padok egyikére, és beszélgettünk. És aztán az egyik szaktársammal inkább áttelepültünk a hintához erőteljes kérlelésem hatására, és hintáztunk, és beszélgettünk személyes dolgokról, a fiúkról, akik furák, és néhány lányról, akik szintén. És ez olyan jó volt, mert most úgy érzem, hogy jobban a barátom lett, mint eddig. Aranyos lány, kedvelem. Egyébként annyira jó, hogy ilyen meleg van, lehet szoknyát hordani, és nem fázok, és kabátot viszont lehet nem hordani, mert úgy se fázok. Rájöttem, hogy kendőt kötni a hajamba jó dolog, de legalábbis nekem tetszik. Egy sötétkék kisgyopárosat szoktam e célra használni. És ha hűvösödne, vagy fúj a szél, akár a nyakamba is köthetném a hajam helyett, bár erre még nem volt példa. És ezzel a lánnyal, akivel hintáztunk, majd elmegyünk szombaton erre a dologra, mármint a dobolós fényleoltósra, ami a várban lesz. Már várom. Egyébként később a többiek is csatlakoztak hozzánk a hintánál. Őket is szeretem, de velük nem szoktunk ilyesmikről beszélgetni, legalábbis eddig még nem fordult elő. Egy kicsit távolabb vannak, de én örülnék, ha közelebb jönnének ők is. Már megszelídítettek, csak lehet, hogy nem tudják, vagy nem érdekes számukra. Na jó, ezt inkább hagyjuk.

Mostanság három zh-t írtunk, ebből eddig egy ötös lett, egy négyes, de egy beadandóval, vagy javítóval még csinálhatok belőle ötöst, és szeretnék is. A harmadik majd kiderül, de eddig jó a mérleg. Azért mindig elkövetek rémesen ostoba hibákat, például a mínuszokat néha szeretem elsikkasztani. Sokan így vannak ezzel, a matematikusok tényleg nem tudnak számolni. Persze, mert nem is látunk jóformán számokat. Elszoktunk tőlük.

Takarórajzolat

Pipacsok és felhők között fogom álomra hajtani a fejem. Nagyon szeretem a pipacsokat. Régen szerettem azzal játszani, hogy letéptem egy bimbót, kicsomagoltam, kifordítottam, és azt képzeltem, hogy az egy pöttöm királylány hatalmas selymes szoknyában bóbitás dísszel a gallérján. Bár néha a bibéket leszedegettem. És még különlegesebbek attól, hogy ha a kinyílt pipacsot le akarod szedni, eldobálja a szirmait. Látod, bántottál, de mire mentél vele? Mintha ezt mondaná.

Látogatósdi

Ma elmentem a nagynénémhez kölcsönkérni valami olyan kabátfélét, ami praktikusabb lesz a vasárnapi kirándulgatáshoz, mint az én kevésbé meleg, kevésbé erre kitalált példányom. Kaptam is tőle egy ilyet, és örült, hogy jöttem, és beszélgettünk, vagyis én általában hallgattam, de ez olyan beszélgetős hallgatás volt, nem pedig unott, vagy ilyesmi. Nézegettünk régi képeket, ő is szereti, meg én is, és akar megint menyasszonyi ruhában lenni, és már alakul a lakásuk, és meg kellett ígérnem, hogy a kupit nem fogom látni, mert amikor elutazott a férje, akkor maga alá zuhant, és nem rendezte el a dolgokat, aztán megsérült a lába kicsit, és azért, de igazából olyan nagy rumli nem is volt. És megmutatta az új ékszeres dobozkáját, meg megnézegettük a tartalmát, és mondtam, hogy az előzőt meg kellene ragasztani, és nekem adta, és én nagyon-nagyon szeretem ám a dobozokat, és ez is igazán tetszik. Már szárad a ragasztó. (Ez ilyen virágos papírdoboz, aminek van teteje, és az oldala igazából szétnyílik, tehát az egy lap, olyan, mint egy rendes doboz alj nélkül, egy oldal mentén szétvágva. És erre vannak ráragasztva a belső rekeszek, konkrétan három, így mikor szétnyílik, egyszerre látszik mindhárom belső rész, amik egymás fölött vannak. Szép.) És volt egy nyaklánca, ami el volt romolva, és úgy nézett ki, mint aki elszakadt, de észrevettem, hogy csak lejött egy szem egy másikról, és visszaraktam, és azt is nekem adta. Jófej nagynéném van. Mondjuk van a nyakláncon egy rózsaszín kövekkel körberakott pillangó, ami az én ízlésemnek nagyon nem felel meg, de majd leoperálom, és odaadom a szobatársamnak, ő szereti a lepkéket. Gyakran pontosan az tetszik nekem, ami neki nem annyira, és fordítva, de ez nem zavaró. Sőt, még egy sötétzöld kendőt is kaptam megkésett névnapi ajándékként. Az is nagyon tetszik. Tehát az élet szép, a nagynéném kedves. Szeretem a kacat-kincseket. Meg persze a nem kacat-kincseket is. Most kicsit csapongtam. Nem baj.