2010. március 12., péntek

Csapadékcsinálás


Én egyébként csapadékcsináló vagyok. Na jó, inkább csapadékelmulasztó, de az előzőben olyan jó az a sok csé betű.

Az egész úgy kezdődött, hogy elkezdett esni, és sajnos a sárga vízlepergetős kabátom már az örök ruhafogasra távozott, utódja pedig ázékony típus. Ezért miután eláztam, előrelátó gyermek módjára betettem a táskámba az esernyőmet. Attól kezdve nem is esett. Tegnapelőtt este úgy gondoltam, hogy fölösleges hurcolgatnom, és egyébként is, ha kiveszem, több helyem lesz, amit feltöthetek például marokkóval, és hasonlókkal, mert azok nyilván nélkülözhetetlenek az egyetemen. Másnap reggel arra ébredtem hogy kint ütemesen csöpög a víz. Aztán kiderült, hogy az a víz, ami ilyen szép dallamokat játszik unalmában, nemrég ráadásul hókristályocskákban hullott le. Hopp, vissza is raktam az esernyőmet abba a bizonyos táskába, még egy ideig esett a hó, de aztán elállt. És amennyire én tudom, azóta nem is nagyon esett itt, de ha mégis, csak titokban, az éj leple alatt merészelte.

Nincsenek megjegyzések: