2010. március 21., vasárnap

Belekacagnék


Becipzározom magam a csendbe:
néma sikoly kering benne,
Zajokról álmodok:

Koppanó, cseppenő,
dobbanó, rebbenő,
színes ákombákom-álom,
a valóság köpenyét kivágom
egy cikkcakk-ollóval,
hét fehér hollóval
húzott hintón robogok tova
a semmibe és az akárhova -
mindegy, én álmodom.
A lyukas köpenyt befoltozom,
hollóimat kicsapom a legelőre,
ledőlök egy nagy piros heverőre,
ő is hever, én is heverek,
ő nyikorog, én meg nevetek:
kizártam magam, azt hiszem,
kulcs a zsebedben, édesem,
ha beengedsz, megbánod,
a nyakadba ugrálok,
és belekacagok a füledbe.

 
 
 
(Most megsajdult a szívem egy pillanatra, mert eszembe jutott, akire gondolva ezt írtam még régebben.)

2 megjegyzés:

Fércművek írta...

Köszönöm, ez szép volt. :)

Pipacsbimbó írta...

Örülök, ha tetszett. :)