...

Elrontottam. Vagy lehet, hogy nem, ó bár tévednék, de ha így nem is, más szemszögből mindenképp elrontottam. Esélyt adtam neki, hogy elromoljon. Nem lett volna szabad. Nem fogja tudni rajtam kívül senki, ha így esett, de ettől nekem egy szemernyit se lett jobb a kedvem. Most elég könnyen tudnék bőgni, de úgy döntöttem, hogy márpedig nem esek bele a kétségbe, és pont, nincs itt semmi katasztrófa, nincs itt semmi látnivaló. Igazából már régen elrontottam ezt az egész izét, úgy ahogy van, de már elég eszem van hozzá, hogy ettől nagyon magam alá is zuhanjak. Annyira hülye vagyok egyébként, hogy ezen problémázok, elég jelentéktelen dolog, nem is változtat semmin a világon, kivéve az én idióta lelki békémet ott valahol belül. Vállat kéne vonni, aztán kész. Nem megy. Körécsavarodtak a gondolataim.