fenébe

Már hiányzik. (Meg)bolondulok érte.

Elvenném

Szegény olyan szomorú, vagy legalábbis amit leírt, attól én olyan szomorú lettem, akkor hát még ő mennyire, és annyira nem tudok semmit tenni, hogy ne így legyen. Ha a bánat hátizsák lenne, lehetne többen vinni, vagy leakasztani a másik válláról kicsit, míg kipotyognak belőle a szilánkok, és nem lenne már olyan nehéz, és lefoszlana az egész. Ó jaj.

Sóhaj

(Azért talán így leírva jobb már egy kicsit. El kellene mosogatnom, vagy festenem kéne. Az előbbit muszájból, a másodikat meg hogy kibújjak a világból picit.)

Zzz

Nem tudom, miért, de nagyon rosszul szól a rádióm. Zizeg, ez ugyanolyan hangban, mint látványnak a hangyák a képernyőn. De most ez a zizegős hang pont olyan, mint ami belül van, az is mákszemes, és reszket, sőt zizeg is. És abban is buta régi dalok szólnak most rosszul előadva, értelmetlen szavakkal összefűzve.

...

Ilyenkor semminek érzem magam.

...

Elrontottam. Vagy lehet, hogy nem, ó bár tévednék, de ha így nem is, más szemszögből mindenképp elrontottam. Esélyt adtam neki, hogy elromoljon. Nem lett volna szabad. Nem fogja tudni rajtam kívül senki, ha így esett, de ettől nekem egy szemernyit se lett jobb a kedvem. Most elég könnyen tudnék bőgni, de úgy döntöttem, hogy márpedig nem esek bele a kétségbe, és pont, nincs itt semmi katasztrófa, nincs itt semmi látnivaló. Igazából már régen elrontottam ezt az egész izét, úgy ahogy van, de már elég eszem van hozzá, hogy ettől nagyon magam alá is zuhanjak. Annyira hülye vagyok egyébként, hogy ezen problémázok, elég jelentéktelen dolog, nem is változtat semmin a világon, kivéve az én idióta lelki békémet ott valahol belül. Vállat kéne vonni, aztán kész. Nem megy. Körécsavarodtak a gondolataim.