Hangjegyfa

Szülinapra szerettem volna valami kis mütyürt készíteni. Abban biztos voltam, hogy fel kell használnom a hangjegyes szalvétát, mert a szülinapos szereti a zenét, és még csinálni is tudja. Kibányásztam a ragasztólakkot hozzá egy polc tetején lévő zacskóból, és akkor vettem észre az ott heverő befőttesüvegtetőt. És rájöttem, hogy ezzel bizony lehetne kezdeni valamit. Nem sikerült olyan szépen belerakni a hangjegyeket, mert itt-ott picit elmaszatolta a lakk, pedig egyáltalán nem hígítottam fel vízzel, de azért talán így is megjárja. Mivel fát rajzolni egészen szeretek, ezért kézenfekvőnek tűnt, hogy az legyen a közepén, aztán kicsit megtorpantam, mert féltem, hogy ha tovább rajzolom, még a végén elrontom az egészet. De olyan üres volt a fa alatti rész, megtanácskoztam egy ismerőssel, hogy jó ötletnek tartja-e, hogy rajzoljak a fára és alá még hangjegyeket, és ő mondta, hogy igen, és a fáról lelógók legyenek pirosak. Végül hallgattam rá, de úgy nem tetszett igazán, nem volt elég erőteljes színe a piros tollamnak, ezért azokat a részeket még kicsit kihúztam feketével. És íme, ez a végeredmény. Ma át is adtam, nem sokáig szoktak nálam maradni a készített mindenféle kis bigyóim. Azt mondta, tetszik neki. Úgyhogy örülök.