2010. május 9., vasárnap

Pipacssárkány



Ez nem volt egy nagy munka, de én egész egyszerűen imádom a pipacsokat, ezért nagyon a szívemhez nőtt, meg a kis pipacssárkányomat is szeretem a maga egy fejével. El is döntöttem, hogy ezt megtartom, de azt hiszem, holnap mégis inkább magammal viszem, és majd meglátom, hogy felvidíthatnám-e vele akár hangyányit azt a valakit. Tudok igazán ragaszkodni tárgyakhoz, de azért élő személyekhez csak jobban. Meg hát mennyivel több egy olyan készített dolog, ami még örömet szerezni is tud. Sokkal.

3 megjegyzés:

toritextil írta...

óó, ennek biztos nagyon fog örülni az a valaki!! nagyon szép!! és remélem, hamar elmúlik a szomorúság..
vidító fej: :)

Pipacsbimbó írta...

Végül mégsem úgy jött ki a lépés. Mikor még szomorú volt, csak futólag elegyedtünk szóba, és úgy éreztem, hogy inkább csigaházbabújna, és nem tűnt alkalmasnak a hely és idő, utána meg elmúlt az egész. Úgyhogy a pipacssárkány vár türelmesen a sorsára. A tőled kapott szütyőben. :)

toritextil írta...

:)