géptelenség

egy időre elpusztult a gépem köldökzsinórja. de már újra gépes vagyok bármire!

Ilyesmiket csinálok mostanában

Csillaghullás

Feküdtünk a Tejút alatt, hallgattuk a tücsökcipelést, és bámultuk a hullócsillagokat.


(Mindig ugyanazt kívántam. A biztonság kedvéért akkor is, mikor nem hullottak, csak ott álltak a csillagok.)

(Egyébként sokáig nem tudtam kívánni csillaghullás közben, mert akkor mindig csak annyi mászott az agyamba, hogy "Hűű!", de aztán elhatároztam, hogy én nagyon akarok közben is kívánni, és a végére már sikerült.)

Selyemkendő

Hát, kicsit kezdetleges, de ez volt a legelső próbálkozásom, és apróbb technikai nehézségeket is gyártottam magamnak, ami kapkodást eredményezett. Azért szerintem jó, főleg az alján szeretem a színeket. A fa lombja nem az igazi, de sebaj.

Ritkán írok

Most a drótékszerkészítést kóstolgatom, meg társadalmi életet élek, meg hasonlók, ezért vagyok ilyen ritka... Jó móka ez a drótjáték.

Anya és hugi

- Holnap grízgaluskát is fogsz enni.
- Miért?
- Mert megcsinálod és megeszed. Szereted.

Játszófelület

Összefesthetem a pincét mintásra!

nagylevegő

 

(a nemalvás... attól néha megbuggyanok. na jó, nem az a fő. de most kicsit egyensúlyba billentem tán. mint egy nagy lélegzet. kifuldokoltam magam kicsit.)

fenébe

Már hiányzik. (Meg)bolondulok érte.

sóhajtásnyi

Ezt az illatot pedig bele akarom zárni egy dobozba, hogy mindig meglegyen. Bár elevenek maradnának az emlékek, és ne rothadnának magukra hagyva a testben...!

Juteszembe

Egyébként nagyon érdekes, hogy a mostanság találomra elolvasott könyvek és megnézett filmek erre a bizonyos novellaötletre egytől egyig utalnak számomra kicsit. Mármint vannak olyan vonások, amik hasonlítanak talán, és legfőképpen bennem olyan hangulatot keltenek, amilyet az.

Novella

Ma kaptam egy novellát. De ez ám nem egy közönséges akármilyen novella, hanem nekem lett írva, és bele lettem írva. Nagyon tetszik. Majd én is fogok írni egyet annak, akitől kaptam. Remélem, mihamarabb sikerül. Még régebben statisztika előadáson firkálgattam, kiknek mit szeretnék készíteni, és akkor megjelentek ötletek a fejemben, csak akkor nem állt módomban beleringatózni, és ezért most hirtelen nem tudok belefogni, mert kicsit kihűlt bennem. De majd felelevenítem.

Selyem

Még régebben kaptam selyemfestéket, de a hozzá kapott kendőt olyan biztos helyre tettem, hogy legalább egy évig nem találtam meg. Tegnap eszkábált nekem apa egy keretet, vannak benne lyukak, azokba fűztem be a cérnát, így hozzávarrtam a feszítőkerethez a kendőt, és ahol lazának bizonyult, ott celluxos rásegítéssel feszesítettem. De ez a megoldás túl körülményes, úgyhogy majd valami szivacsot ragasztok inkább a keretre, és gombostűzök, azzal lehet állítgatni is szerintem. Aztán ma belekezdtem a festegetésbe, de történt egy kis baleset, kiömlött az egyik festékem nagyja... A bordó. Hát, a műanyagkuka mintát kapott. A pacákat kiegészítettem kis képpé, így most van rajta kabóca, virág, napocska, repülő... A kendőm egyelőre szárad, talán még hozzáfestek egy picit, jelenleg ilyen:

(A sarkok alá jégkrémdobozokat raktam, mert túl alacsony lett a keret.)

Csak röviden

Mostanság nincs kedvem írni, inkább rajzolgatok, olvasok, sokáig alszok, élvezem a nyarat... Apa dolgozott valahol, és kapott tiszteletjegyet, úgyhogy megnéztük a Hyppolitot, aztán apa biciklisversenye miatt utazgattunk, jól megtámadott az algériám a mezőn, tüsszögtem, nyusziszemű lettem, meg minden, ami kell, de én azért szeretem a réteket, csak néha ők nem szeretnek engem, mivel nem sikerült gördülékenyen ügyintézni az egyetemen, még oda is vissza kellett utaznom, most már azt is tudom, hogy a szakdolgozatra, a védésre és a záróvizsgafeleletre egyenként is ötöst kaptam, nem csak összességében, szóval örülök, meg minden, a buszon visszafelé egy három év körüli kislány áthuppant mellém - eredetileg mögöttem ültek az anyukájával -, beszélgettünk, rajzoltunk és hajtogattunk, az anyukája meg örült, hogy lefoglalom a csemetéjét, tegnap palacsintát sütöttünk a húgommal, az felért egy kabaréval, főleg mikor azon vitáztunk, melyik paca micsoda, elég fantáziadús elképzelések és érvelések születtek, néhányat fel is jegyeztem egy kéznél lévő reklámújságra, aztán előszedtem a szalvétás, kagylós, képeslapos dobozaimat, és a könnyebb megkülönböztethetség érdekében összefestettük őket. Huh, így egy szuszra ennyi. Azt hittem, csak két sort fogok írni...

Frissdiplomás!

...bár még nem kaptam meg. De ötös lett a záróvizsgám! Valószínűségszámítás és sztochasztika tételt kaptam, hááát, a valszám nem a kedvenc állatfajtám, de kedves mosolygós vizsgáztatóknál feleltem, a szakdogavédésemben is csak a bevezetőmbe kötött bele egy pindurit az egyik bácsi - amivel mondjuk nem értek egyet, de teljesen mindegy.
Elég maratoni volt, míg kijutottam abból a teremből, hát még mire eredményt is hirdettek. Hárman kaptunk ötöst a hétfői kupacból.

Utána elmentünk megünnepelni, először táncoltunk - másnap alig bírtam lábra állni, lett egy csöpp izomlázam -, aztán fogtuk magunkat, és elvonatoztunk a Velencei tóhoz, és belementünk. Mivel ruhám csak annyi volt, amennyit viseltem, csak térdig mentem bele, addig tudtam felhajtani a nadrágom. Nagyon kellemes a víz! Megnéztük a napfelkeltét, az egyik reggeli vonattal visszajöttünk Pestre, visszavillamosoztam a koliba, és röpke - tartalmas - 27 órai ébrenlét után elszenderedtem, vagy inkább belezuhantam az ágyba meg az álomba.
Volt néhány vicces pillanat, például a Záhonyra futottunk, vagy a "jó estét!"-ünkre a "jó reggelt!" válaszok...
Hú, még mindig fáradt vagyok.

Egyébként elhatároztam, hogy annyi buborékfújót veszek, ahanyast kapok. Az egyik boltban, ahol végre tartottak, megkérdezte az eladó lelkesen mosolyogva, hogy hányat kérek, de mikor rávágtam, hogy kilencet - a szobatársam négyest kapott -, akkor picit meghökkent, és mondta, hogy annyi sajnos nincs. De később egy másik boltban már kaptunk. Ma este elmegyünk bóklászni/hintázni/beszélgetni/fáramászni/bubifújni/akármitcsinálni. Csak azt sajnálom, hogy a színes ceruzáim és az összes ilyesmizém otthon van. Holnap elvileg szerzek egy igazolást a diplomáról a felvételihez, és akkor ki is költözök.

Huhh.

Jajajaj

Hát félek, na. És nem voltam elég szorgos. De legyen szerencsém, jó? És ne bántsanak nagyon, jó? Pénteken felvételi, hétfőn záróvizsga. Szóval most félek...

Egy nagy szusszanás

Hát sikerült levizsgáznom mindenből, bár kicsit pechem volt néha, máskor szerencsém, kicsit viccesen hullámoznak a jegyeim, de hamar letudtam mindent. Most lehet koncetrálni a felvételi-záróvizsga kettősre. Ez még annyira talán nem vidám dolog, mert azt hiszem, ebbe még egy jó nagy löket energiát bele fogok fektetni... (Hogy honnan veszem? Hm majd csak találok még valahol a sarokban...)
Mindenesetre ma mindenképp tartok egy pihenős napot, mindjárt neki is állok festegetni-ragasztgatni-nemtudommitcsinálni.

A bárány és a farkas

A tegnapi vizsgám viccesen alakult, olyan könnyen feledhetőnek éreztem az anyagot, meg is beszéltük az egyik szaktársammal, hogy én márpedig a kettes tételt akarom (nem fűztem hozzá olyan nagy reményeket, hogy sikerül megkapnom, de hát legalább akarjam), ő azt mondta, a hármas a kedvence, neki az kell. Beültünk úgy, hogy ő ült a szélen, mellette én, mellettünk további két ember. Jött a bácsi, és kiadta sorban a kettes, hármas, négyes, ötös tételt. Röhögtünk kicsit. Nem kellett volna előre engednie az ajtóban, akkor pont megkaptuk volna a kedvenceinket, de azért így is örültem. Igaz, hogy itt-ott kicsit bizonytalan voltam az átalakítgatásokat illetően, el is csaltam néhány konstansszorzót, volt benne egy leheletnyi humbug. A kérdésekre nem tudtam teljesen válaszolni, de azért körülbelül, és rendes volt, és ötöst adott.

Ehhez képest a mai... Irtózatos vérengzés volt. Tizenötből öt embernek sikerült átmenni, pedig a múltkor meg állítólag boldog-boldogtalant átengedett. A következő vizsgaidőpont létszámkorlátja 45 fő, ez hamar be is telt, az utána következő alkalom is büszkélkedhet már 15 fővel. Csak az a bökkenő, hogy az bizony egyes embereknek már nem jó, mert a záróvizsgájuk után lenne... Hogy mit kezdenek vele? Gondolom, csereberét. Én nem szívesen adnám a későbbi időpontomat, de ha valakinek ezen múlik, akkor persze megteszem. Majd meglátjuk. Ja igen, én a szerencsés öt emberben vagyok, nem a kirúgott tízben, tételosztáskor annyi szerencsében azért részem volt, hogy előttem a legundorítóbb direkt szivatásokat (higgyétek el, tényleg annak szánta) kiszórta másoknak, és nekem már csak közepesen csúfság jutott. Így négyes lett. Hát ez a négyes felér vagy három ötössel a szememben.

Kedden jön a következő, a sorminta alapján - no meg a többiek elmondása szerint - egy báránytípus. Azért majd még megnézem, mennyire guszta az anyag, tartok tőle, hogy kevéssé...

Hümm.

A vizsgaidőszak nagyon elmagányosít.

(Mennyivel jobb lenne, ha nem lehetne megbukni, hanem csak bónuszokat szereznél a minél jobb jeggyel. Félelemfaktor nélkül valószínűleg jobban lehetne tanulgatni, nem mindenbe csak belekapni. Jó, tudom, hogy ez életszerűtlen, de álmodozni szabad, nem?)

Eltűnés

Most nem nagyon írok, mert ilyenkor, mikor az egyetem nagyon megöl, azt a taktikát szoktam követni, hogy felhagyok átmenetileg az ilyen alapvető életfunkcióimmal, mint dolgok alkotása, ideértve az értelmesebb, blogbejegyzésszintű szövegeket is. Maradok vegetatív üzemmódban, csak olvasok. Még csak egy vizsgám van meg, az is csak kettes, de legalább a bácsi nagyon kedves volt, ezért nem éreztem rosszul magam, hogy ilyen szörnyen bénán feleltem, meg hát végülis úgy őszintén nem érdemeltem többet. A héten lesz kettő, csütörtökön és pénteken is megyek, és egyelőre annyira nem aggódok, de a pénteki az annyiban mumus, hogy az a bácsi nem biztos, hogy ilyen kedves lesz, és félek, hogy egy olyan dolgot, amit amúgy tudok, nem tudom precízen megfogalmazni, és megesz reggelire. Mert azt ígérte, az ilyenért megeszi az embereket. De legalábbis palántázni kezd. De ha ez a kettő megvan, már csak kettő van hátra, és abból szintén csak az egyikről keringenek kevésbé biztató információk. És ha minden jól megy, 14-én végzek ezekkel, és nekiállhatok tanulni a felvételire/záróvizsgára. Hiphiphurrá! Ja, még a szakdolgozatomat is be kellene köttetni, no és persze szerezni hozzá egy témavezetői véleményezést, hogy leadhassam időben. Azt mondta a bácsi, eddig ő noszogatott, most noszogassam én őt. Hát jó. Amúgy azt mondta, a bevezetőm nagyon tetszik neki, szóval erre büszke vagyok. (A bevezetőben már érdemi gondolatok is vannak.) A többi részt szerintem még csak az első verzióban olvasta, ahhoz képest igyekeztem megváltoztatni az útmutatások alapján, amit kellett, remélem, tetszik neki. Ha neki tetszik, akkor minden rendben, a bizottság véleménye nem lehet rosszabb. És pont. (Az idézéses-hivatkozásos dologtól tartottam amúgy leginkább, mert ilyet ugye még sose kellett csinálni, és leírva sehova sincsen, mit várnak ezen a téren, és inkább csak úgy érzésből lehet, meg könyvek/más szakdogák alapján...)
Hjajj.