A bárány és a farkas

A tegnapi vizsgám viccesen alakult, olyan könnyen feledhetőnek éreztem az anyagot, meg is beszéltük az egyik szaktársammal, hogy én márpedig a kettes tételt akarom (nem fűztem hozzá olyan nagy reményeket, hogy sikerül megkapnom, de hát legalább akarjam), ő azt mondta, a hármas a kedvence, neki az kell. Beültünk úgy, hogy ő ült a szélen, mellette én, mellettünk további két ember. Jött a bácsi, és kiadta sorban a kettes, hármas, négyes, ötös tételt. Röhögtünk kicsit. Nem kellett volna előre engednie az ajtóban, akkor pont megkaptuk volna a kedvenceinket, de azért így is örültem. Igaz, hogy itt-ott kicsit bizonytalan voltam az átalakítgatásokat illetően, el is csaltam néhány konstansszorzót, volt benne egy leheletnyi humbug. A kérdésekre nem tudtam teljesen válaszolni, de azért körülbelül, és rendes volt, és ötöst adott.

Ehhez képest a mai... Irtózatos vérengzés volt. Tizenötből öt embernek sikerült átmenni, pedig a múltkor meg állítólag boldog-boldogtalant átengedett. A következő vizsgaidőpont létszámkorlátja 45 fő, ez hamar be is telt, az utána következő alkalom is büszkélkedhet már 15 fővel. Csak az a bökkenő, hogy az bizony egyes embereknek már nem jó, mert a záróvizsgájuk után lenne... Hogy mit kezdenek vele? Gondolom, csereberét. Én nem szívesen adnám a későbbi időpontomat, de ha valakinek ezen múlik, akkor persze megteszem. Majd meglátjuk. Ja igen, én a szerencsés öt emberben vagyok, nem a kirúgott tízben, tételosztáskor annyi szerencsében azért részem volt, hogy előttem a legundorítóbb direkt szivatásokat (higgyétek el, tényleg annak szánta) kiszórta másoknak, és nekem már csak közepesen csúfság jutott. Így négyes lett. Hát ez a négyes felér vagy három ötössel a szememben.

Kedden jön a következő, a sorminta alapján - no meg a többiek elmondása szerint - egy báránytípus. Azért majd még megnézem, mennyire guszta az anyag, tartok tőle, hogy kevéssé...