2010. május 31., hétfő

Eltűnés


Most nem nagyon írok, mert ilyenkor, mikor az egyetem nagyon megöl, azt a taktikát szoktam követni, hogy felhagyok átmenetileg az ilyen alapvető életfunkcióimmal, mint dolgok alkotása, ideértve az értelmesebb, blogbejegyzésszintű szövegeket is. Maradok vegetatív üzemmódban, csak olvasok. Még csak egy vizsgám van meg, az is csak kettes, de legalább a bácsi nagyon kedves volt, ezért nem éreztem rosszul magam, hogy ilyen szörnyen bénán feleltem, meg hát végülis úgy őszintén nem érdemeltem többet. A héten lesz kettő, csütörtökön és pénteken is megyek, és egyelőre annyira nem aggódok, de a pénteki az annyiban mumus, hogy az a bácsi nem biztos, hogy ilyen kedves lesz, és félek, hogy egy olyan dolgot, amit amúgy tudok, nem tudom precízen megfogalmazni, és megesz reggelire. Mert azt ígérte, az ilyenért megeszi az embereket. De legalábbis palántázni kezd. De ha ez a kettő megvan, már csak kettő van hátra, és abból szintén csak az egyikről keringenek kevésbé biztató információk. És ha minden jól megy, 14-én végzek ezekkel, és nekiállhatok tanulni a felvételire/záróvizsgára. Hiphiphurrá! Ja, még a szakdolgozatomat is be kellene köttetni, no és persze szerezni hozzá egy témavezetői véleményezést, hogy leadhassam időben. Azt mondta a bácsi, eddig ő noszogatott, most noszogassam én őt. Hát jó. Amúgy azt mondta, a bevezetőm nagyon tetszik neki, szóval erre büszke vagyok. (A bevezetőben már érdemi gondolatok is vannak.) A többi részt szerintem még csak az első verzióban olvasta, ahhoz képest igyekeztem megváltoztatni az útmutatások alapján, amit kellett, remélem, tetszik neki. Ha neki tetszik, akkor minden rendben, a bizottság véleménye nem lehet rosszabb. És pont. (Az idézéses-hivatkozásos dologtól tartottam amúgy leginkább, mert ilyet ugye még sose kellett csinálni, és leírva sehova sincsen, mit várnak ezen a téren, és inkább csak úgy érzésből lehet, meg könyvek/más szakdogák alapján...)
Hjajj.

2010. május 14., péntek

Álommanó egész héten erre készült


Néha szoktam bizarr és/vagy bonyolult és/vagy szereplőváltogatásos álmokat álmodni, de ez a mai biztos dobogós. Sokáig akartam heverészni, de muszáj volt felkelni, hogy gyorsan leírjam, és még így is rengeteg részlet kihullott a fejemből. Amit meg tudtam menteni - ugyan magyarázatokkal együtt, de - így is több, mint 4000 karakter. Hát igen. És még rajzolnék is hozzá, az utolsó harmad látványát meg kellene tartani, mert lenyűgöző volt. Kár, hogy ehhez nem vagyok elég ügyes. De azért lehet, hogy próbálkozok, csak attól tartok, hogy csak elmaszatolnám vele a fejembeli képet. Majd lehet, hogy ide is beírom, de most nincs kedvem átforgatni még egyszer, hogy kronológikus sorrendbe tegyem, hisz csak írtam, ahogy jöttek a részletek.

Távolsági buszozókhoz


Ti nem szoktatok néha késztetést érezni az ablakon kifelé bámulva, hogy megsimogassátok azt a szép puha finom füvet? És beletúrjatok a kezetekkel a virágok közé a zöldbe? Ha nagy leszek, egy darab rét szeretnék lenni.

2010. május 9., vasárnap

Pipacssárkány



Ez nem volt egy nagy munka, de én egész egyszerűen imádom a pipacsokat, ezért nagyon a szívemhez nőtt, meg a kis pipacssárkányomat is szeretem a maga egy fejével. El is döntöttem, hogy ezt megtartom, de azt hiszem, holnap mégis inkább magammal viszem, és majd meglátom, hogy felvidíthatnám-e vele akár hangyányit azt a valakit. Tudok igazán ragaszkodni tárgyakhoz, de azért élő személyekhez csak jobban. Meg hát mennyivel több egy olyan készített dolog, ami még örömet szerezni is tud. Sokkal.

Elvenném


Szegény olyan szomorú, vagy legalábbis amit leírt, attól én olyan szomorú lettem, akkor hát még ő mennyire, és annyira nem tudok semmit tenni, hogy ne így legyen. Ha a bánat hátizsák lenne, lehetne többen vinni, vagy leakasztani a másik válláról kicsit, míg kipotyognak belőle a szilánkok, és nem lenne már olyan nehéz, és lefoszlana az egész. Ó jaj.

2010. május 7., péntek

Beszámoló (de mibe számoljak bele? dobozba?)


Csak rövidkét írok, mert lemerültem, mint valami elem.

Találkoztam toritextillel, ugyanis bár nem írtam, de a narancssárga szütyő új boldog tulajdonosa lehetek. Sajnos kicsit szanaszét álltak a gondolataim, mint egy nagyon kócos szénaboglya, mert előző este jöttem rá - juttatták eszembe -, hogy nem este ötkor, hanem délben fogunk zh-t írni, és ez érthetően kicsit megkavart. Sajnálom, hogy úgy el kellett iparkodnom! A kis tasakba már bepakolásztam némi papírzsebkendőt, és arra gondoltam, verseket kellene cetlikre írni, mert néha úgy hiányzik, ha nincs kéznél egy se, és akkor azokat is belerakhatnám. Nagyon kacatolós tudok lenni. (Igazából ezek kincsek, csak kacat az álnevük.)

Voltam társasjátékozós buliban, ahol nem is társasoztunk, vagyis csak gyenge kísérleteket tettünk rá, de kupacokra oszlott beszélgetés lett belőle. Megismertem például egy nagyon aranyos lányt, akivel már találkoztam, csak akkor még nem tudtam, hogy ilyen aranyos, mert nem sokat beszéltünk. Ő volt az egyik házigazdánk.

Ééés, hadd dicsekedjek picikét, már van két darab ötös gyakjegyem! Ennek most örülök. A harmadik már megírt várhatóan négyes lesz, a többitől még zh-k választanak el.

2010. május 4., kedd

Ez a játszás csudajó


Toritextil játékán rám kacsintott a szerencse, és most úgy járt velem, hogy ha a kisujját nyújtja, az egész karját kívánom, ugyanis Pirospipacs játékához is feliratkoztam.


Nem biztos, hogy nekem szükségem van tűtartóra, de hogy ilyen csudaszép fára igen, abban szinte biztos vagyok. Majd kiderül, mi lesz.

Ha rájövök, hogy tudok szép dolgokat készíteni, én is szeretnék majd ilyen játékot indítani. Annyira kedves dolog ez az egész.